Wassily Kandinsky absztrakt művészetének felfedezése

Wassily Kandinsky, a művészet úttörője, maradandó hatást gyakorolt ​​a művészet tájára. Kandinszkij 1866. december 4-én született Moszkvában, Oroszországban. Kezdetben jogi karriert folytatott, majd 30 éves korában átment a művészet világába. Művészi útja nem csupán egy váltás volt, hanem a benne rejlő érzelmi mélység mélyreható felfedezése. színek és formák.

A 10 figyelemre méltó mű

Kandinsky alkotása olyan, mint egy szimfónia, minden darabja egy egyedi, a lélekhez szólító tételt képvisel. Íme tíz kiemelkedő alkotás, amelyek az ő örökségét példázzák;

• VII. kompozíció; A gyakran opusként emlegetett bonyolult darab a színek és formák magával ragadó útvesztője.
• Fehéren II; A formák és az élénk színárnyalatok élénk összjátéka.
• X kompozíció; Egy remekmű, amely bemutatja Kandinsky szakértelmét az absztrakt kifejezésben.
• A kék lovas; Egy műalkotás, amely az absztrakció felé való átmenetét sejteti.
• fekete és lila; Feltűnő színkeverék, amely a látványt és a képzeletet egyaránt magával ragadja.
• I. Moszkva; Városának ábrázolása.
• Üstökös; A kozmikus jelenségekre emlékeztető formák és színek túlvilági keveréke.
• Forest Edge; A természet szépsége előtt tisztelegve absztrakt értelmezés.
• Az aranyvitorla; Egy darab, amely megragadja magának a szélnek a lényegét.
• Sárga-piros-kék; A geometria és a szín szimfóniája.

Helyeken megtapasztalt élet

Kandinszkij felfedezése egy utazásra vezette Európa-szerte. Münchenben folytatta tanulmányait. Az első világháború után visszatért Moszkvába, és végül Franciaországban telepedett le. Mindegyik hely befolyásolta a stílusát. Egyedülálló megközelítés.

Kandinszkij innovatív stílusa

Kandinsky arckifejezése folyékony és természetesről strukturált és szimbolikusra vált. Elismerik őt úttörő műalkotásaiért, amelyek forradalmat robbantottak ki a művészeti szférában, amely művészek generációira visszhangzott. A művészet erejébe vetett hite késztette arra, hogy alakzatokon keresztül mélyedjen el az érzelmekbe, bizonyítva azt a meggyőződését, hogy a művészet képes túllépni a fizikai szférán, hogy megérintse a metafizikait.

Kandinsky maradandó öröksége azt mutatja be, hogy a művészet hogyan képes átlépni a határokat, és közvetlenül kapcsolódhat az ember lelkéhez. Alkotásai az inspiráció és provokáció időtlen forrásaként szolgálnak, kiemelve a színben és a formában rejlő lehetőségeket.

Kandinsky élettörténete művészetével egybefonódó narratívát alkot, színben, érzelmekben és spiritualitásban. Absztrakt víziói továbbra is rabul ejtik és motiválják annak megerősítését, hogy a művészet nem látható, hanem érezhető a mi lényegünkben.

Mit jelent Kandinsky művészete?

Wassily Kandinsky művészi alkotásai mélyen összefonódnak a formák és színek érzelmi erejébe vetett hitével. Műveit olyan médiumnak tekintette, amely kifejezi az emberi érzések és fogalmak közlésére törekvő művész szükségességét. Kandidinszkij számára a festészet olyan tett volt, amely a néző érzékszerveit, érzelmeit és hallási képességeit kívánta magával ragadni. Inspirációja abból a felfogásból fakad, hogy a teljes absztrakció a birodalomtól elszakadt transzcendens találkozást kínálhat. Művészi útja szakaszokon át az isteni szimbolikájú művektől a geometrikus és organikus lapos színsíkokban csúcsosodó, operákra emlékeztető nagy kompozíciókig haladt. Ez a fejlődés tükrözi azon törekvését, hogy olyan nyelvet fejlesszen ki, amely meghaladja a kulturális és fizikai határokat.

Kandinsky alkotásait zenéhez hasonlította, amely a megfigyelő elméjében lévő képekre és érzelmekre törekedett a zenészek harmóniák létrehozásához hasonló érzések fúzióján keresztül. Úgy vélte, hogy az absztrakt művészetnek, akárcsak a zenének, megvan a lehetősége arra, hogy a nem objektív művészet olyan formája legyen, amely gazdag spirituális létet idézhet elő.

Lényegében Kandinszkij művészete lényeget közvetít a színek és formák felhasználásával, az emberi lét metafizikai vonatkozásaiba mélyedve.

Mi volt Kandinsky alkotásai mögött az ihlet?

Wassily Kandinsky számos forrásból merített ihletet, amelyek idővel fejlődtek. Kezdetben művészi útjára jelentős hatással volt egy impresszionista műalkotások kiállítása, amelyen 1896-ban részt vett, Claude Monet szénaboglya-kutatásai, amelyek megkérdőjelezték felfogásait, és felkeltették a színek ereje iránti érdeklődést.

Kandinszkij kreatív hatásai mélyen összefonódtak a természettel, a spiritualitással és a művészek alkotásaival. Ihletet talált a posztimpresszionistákban, mint például Vincent van Gogh, és az Edvard Munch festményein ábrázolt hangulatos hangulatokban. Továbbá Kandinszkij fény- és színváltozás-értelmezésének nyomai is megfigyelhetők művészi törekvéseiben.

Ahogy csiszolta stílusát, Kandinsky a természet és az absztrakció közötti kölcsönhatás feltárása felé fordult. Majd művészetét elvontnak tekintve bevezette az "absztrakt konkrét művészet" kifejezést, hogy hangsúlyozzák, hogy bár nem reprezentatívak, alkotásai a valóságban gyökereznek. Ez alátámasztja azt a meggyőződését, hogy a művészetnek szépséget és a találkozásokból fakadó filozófiai meggyőződést kell közvetítenie.

Ezenkívül Kandinsky ihletet merített az antropozófia alapelveiből, amelyek a szépség és az élet spirituális elemeinek ápolására összpontosítottak. Absztrakt alkotásai a spiritualitás és a személyes önvizsgálat kifejezésére törekvő meggyőződésének megnyilvánulásai voltak.

Összefoglalva, Kandinszkij művészi kifejezését spirituális ideológiái, a természetről való elmélkedése és a művészeti mozgalmakban való részvétele alakította. Ezek a hatások késztették arra, hogy elmélyüljön a művészetben, és feszegesse a határait.

Hogyan változott Kandinszkij művészete karrierje során?

Wassily Kandinsky művészetének fejlődése magával ragadó utazás az ábrázolásoktól a teljes absztrakcióig. Korai darabjai, mint például a „Párlovaglás” (1906, 1907) és a „Házak Münchenben” (1908), még mindig tájképeket és figurákat mutattak be. A színre és a formára összpontosítva.

1911-ben Kandinszkij művészetében változás következett be. Miután egy koncerten megtapasztalta Arnold Schoenberg zenéjét, megalkotta egyik absztrakt festményét. Ez a pillanat jelentette az absztrakció felfedezésének kezdetét, amelyről úgy gondolta, hogy létfontosságú a művész lényegének kifejezéséhez.

Kandinszkij absztrakció felé való elmozdulását a „A szellemiségről a művészetben” című művében felvázolt meggyőződése is befolyásolta. Azzal érvelt, hogy a színek és a formák anélkül hatnak a nézőkre, hogy szükségük lenne felismerhető képekre vagy tárgyakra. Híresen töprengett azon, vajon a művészeknek teljesen fel kell-e hagyniuk az ábrázolással, hogy felfedjék az absztrakciót.

Az 1910-es évek során Kandinszkij művészi formái organikus és folyékony formáiból geometrikussá, végül ábrázolásokká váltak.

Wassily Kandinsky 1911 decemberében készített „V. kompozíció” című művét széles körben olyan stílusnak tekintik, amely kulcsfigurájává tette őt az absztrakció felé való elmozdulásban.

Az első világháború után Kandinszkij visszatért hazájába, Oroszországba, ahol a festői kultúra múzeumában, majd a moszkvai Művészeti Kulturális Intézetben vette át az igazgatói szerepet. Művészeti törekvései ez idő alatt tovább fejlődtek a politikákban és a művészeti oktatásban való részvétele hatására.

1922-ben Kandinsky a Bauhaus karának tagja lett, amely egy németországi művészeti és formatervező iskola. A Bauhausnál eltöltött idejét az organikus formák feltárása jellemezte, amelyek innovatív módon ötvözték őket. Kandinsky művészi útja Franciaországban eltöltött évei alatt a formákat és a természetes formákat egyaránt ötvöző alkotásaival érte el csúcspontját. Utolsó festményei, mint például a "Tempered Élan" (1944), az élete során szerzett felfedezések egybeolvadását példázzák.

Pályafutása során a zene fontos volt Kandinsky számára. Absztrakt fametszeteit gyakran kísérte prózai versekkel, ami nyilvánvalóan a "Klänge" (Hangok) című gyűjteményében fejezi ki törekvését, hogy csak tiszta hangokat alkosson. Kandinsky művészi fejlődése tükrözi azon törekvését, hogy a művészet egy olyan formája után tudjon érzelmeket kiváltani, amelyek a nyelven túl az absztrakciót kifejezési eszközként használják fel.